EgyébKiemelt

Ikarusban enni? Igen, lehetséges!

Az Ikarus Faloda a Szentlőrinci úton található. Mint a neve is elárulja; egy igényesen felújított Ikarusból kialakított büfé várja az arra látogatókat. Ha valami, akkor ez aztán igazán retró hangulatot kölcsönöz.

Rákóczi Livia írása

Pécsen, a Szentlőrinci úton áll egy ikonikus, sárga Ikarus busz. Már maga a látványa is különleges, hiszen, régen rengeteg ilyen busz szolgálta a helyi tömegközlekedést.

Molnár András az Ikarus Faloda tulajdonosának vágya volt, hogy szeretne nyitni egy büfét. Csak nem tudta, hogy hol és mit. Végül megtalálta az Ikarust, ami mondhatni szerelem volt első látásra, pedig nem ez volt az eredeti terve.

Maga az ötlet, hogy nyitunk valamit, az már egy régi álom volt. A busz pedig hirtelen jött, mondhatni adta magát, de még mindig nem született meg az ötlet. Igazából nem nagyon volt időm ezzel foglalkozni, mert egy teljesen más pályán dolgoztam. Az egyik barátom, Strausz Zoltán unszolására kezdtem bele, aki jelen pillanatban a társam is. Az egész úgy nézett ki, hogy az elején még én mondtam neki, hogy csinálja, én is hozzátudok járulni egy kis összeggel, de a kevés időm miatt nem nagyon tudok másként ezzel foglalkozni. Végül ez addig-addig ment, hogy idén februárban neki álltunk a munkálatoknak. Odaadtam neki a busz kulcsait, és két nap múlva a tetőpanelek már fent voltak a helyükön. És Innentől kezdve elindult maga a folyamat; februártól egészen április végéig a telephelyen szorgoskodtunk egésznap reggel nyolctól, ahogyan azt az időjárás engedte.”

Ahogy alakítgatták a buszt, minden egyes lépéssel látszódott, hogy ebből tényleg lesz valami. Márcsak a helyszín hiányzott, hogy hová is tegyék le az „Öreglányt”, ahogy András nevezi.

Mikor megtaláltuk a helyszínt, neki álltunk a HACCP tanúsítványokat megcsinálni, s közben jöttünk rá, hogy amit eddig kialakítottunk konyhaként, azt kezdhettük előröl; plusz mosogatókat kellett betenni, a kiszolgálópultot kellett egy kicsikét előre hozni, de viszonylag hamar megvoltunk még így is mindennel.”

Ekkor már két helyszínen folytak a munkálatok; a busz telephelyén a szabályoknak megfelelő tér kialakítása történt, míg a Szentlőrinci úton pedig a terület kialakításával munkálkodtak; a területet feltöltötték földdel, rendbe ették a területek, rendeltek az E-on-tól áramot. Miután úgy tűnt minden úgy megy, ahogy az meg van írva, az „Öreglány” megmakacsolta magát.

A 4-5 év állás megtette a „hatását”, a fékek egy kicsit befogtak, ő köszöni szépen ott akar maradni, nem akar jönni velünk sehova. A telephelyen köröztünk vele, hívtunk szerelőt, hogy nézze meg mihez tudunk vele kezdeni, de nem jutottunk előrébb, mert valami bonyolult problémája volt, ráadásul olyan emelőrendszere volt, amire a szerelő is azt mondta, hogy ő ilyennel még nem is találkozott. Aztán próbálgattuk, hogy mennyit tudunk menni ilyen fékekkel, és mint kiderült másfél kilométert bírt csak anélkül, hogy füstölt volna.”

Andráséknak szerencséjük volt; a végleges helyszín mindössze három kilométerre volt attól a telephelytől, ahol a busz volt. Útközben megálltak, tartottak egy félórás szünetet, majd ismételten útnak indultak.

Én úgy gondolom, hogy ennek a busznak lelke van, mert másnap reggelre, csodák csodájára, semmi baja nem volt a busznak. Hívtunk egy másik szerelőt, hogy nézzen rá. Berakta egyesbe a buszt és közölte: „Gyerekek, ennek nincsen semmi baja”. Miután a végleges helyére került a busz, még bő egy hónapot szorgoskodtunk azon, hogy úgy nézzen ki, ahogy. Még mindig nem nyerte el a végleges formáját mert még mindig nagyon sok dolgot szeretnénk rajta igazítgatni.”

És hát a kérdés, amit mindenki foglalkoztat: Miért pont Ikarus?

Nyilván most azt kellene válaszoljam, hogy hát mert az Ikarus az örökszerelem, és hogy minden az Ikarus, meg hogy nosztalgikus érzés miatt. Igazság igazából mindegyikben van, de maga az Ikarus kínálta magát. Egy kedves barátomnak volt egy nagy autószervize. Elkezdtünk először egy vasúti vagont csinálni. Elkezdtünk utána nézni, hogy milyen berendezéseket is szeretnénk, milyen gépek legyenek beszerezve, és igazából így találkoztam ezzel az Ikarussal.”

Még aznap este tízkor felhívta a busz előző tulajdonosát, aki egyébként a busszal filmforgatási helyszínekre járt, mint büfés kocsi, ahol a stábtagokat szolgálta ki. András másnap beült az autóba és elment lefoglalni a buszt, és két nap múlva haza vitték.

Valahonnan Monor környékéről hoztuk le, majd letettük a telephelyre. Örültünk annak, hogy hogyan nézett ki a belseje. Aztán elkezdődött a felújítása kívülről, ami egy ballépés volt, mert akkor nagy álmokat kergettünk.” – András segítséggel elkezdte kívülről lecsiszolni a buszt, csak hát az időjárás viszontagságai közbe szóltak – „Egyszer lecsiszoltuk egy darabon, és természetesen este esett az eső, és másnapra, ahol teljesen letisztítottuk, berozsdásodott, és kezdhettük az egészet előröl. Kaptunk tanácsot, hogy kezeljük le speciális szerekkel, hogy lejöjjön a rozsda, de hát mindegyiket „kiröhögte”. Így hát neki álltunk még egyszer lecsiszolni, de már okosabban csináltuk, mert egyből mentünk rá alapozó festékkel.

A fényezése a busznak adott volt; régen Pécsett rengeteg ilyen busz szolgálta a tömegközlekedést.

Fotó: Pécsma

Az ételkínálat nem sokban különbözik egy átlag büfétől, de valahol mégis különleges. A tulajdonos igyekszik mindig arra törekedni, hogy a húsok, kolbászok helyi hentesektől származzanak, mert mindenképp olyan ételeket szeretnének felszolgálni a vendégeknek, amikben minél kevesebb a hozzáadott adalékanyag.

Nem fagyasztanak és nem raktároznak; szinte az esetek nagy részében frissen kloffolják az elkészült ételekhez a húst, igyekeznek mindent frissen elkészíteni, mert a cél az, hogy a vendégeik visszajárjanak. Ez úgy tűnik sikerült is, hiszen a nyitás óta a vendégek nagyrésze visszajár.

Óriási rántott húsok a terítéken
Fotó: Ikarus Faloda Facebook oldala

Mi is most kezdjük még csak felfogni, hogy „Hú, ezt tényleg mi csináltuk?” Az első nap, mikor leszálltunk a buszról, akkor egy kicsit meghaltunk este fél kilenckor, mert olyan sokan voltak. Akkor azt gondoltuk, hogy ez a nagy roham majd elmúlik. Hát nem”. – teszi hozzá nevetve András – „Eljött az első szombat. Reggel négykor keltünk, hogy ötre ide érjünk, hogy hatkor kitudjunk nyitni. Itt voltunk este nyolcig, kilencig. Itt részben a takarítás miatt húzódott el a zárás, hiszen a barátom, a társam rendmániás, ami egyáltalán nem gond, így mindennek ragyognia kell. Ez általában elhúzódik olyan kilenc, fél tíz, tízig is, attól függ, hogy napközben mennyire van időnk időközben takarítani. Aztán eljön az este tíz órai hazamenés, Ugye akkor otthon együtt vagyunk a családdal, és tizenegy éjfélnél előbb nem igazán kerültünk ágyba. Egy darabig bírtuk, de végül rá kellett jönnünk, hogy sokat vállaltunk, így a reggel hatórási nyitás helyett, reggel nyolctól várjuk a vendégeket.

Annak ellenére, hogy már elég szép számban látogatják őket a vendégek, még mindig van mit fejleszteni. Tervezik, hogy bevezetik a bankkártyás fizetést, de a papírmunka átfutási ideje legalább egy hónap.

Fotó: Ikarus Faloda Facebook oldala

Andrásék másik nagy álma, hogy télre beszeretnének szerezni egy csuklós Ikarus buszt, ahol fedett helyiségben, minimális átalakítás mellett élvezhetik az odajáró vendégek a nagyszerű ételeket.

A lehető legkisebb átalakítással szeretnénk kialakítani egy csuklós Ikarus busz belsőterében egy fedett étkezőt a téli időre. Bízom benne, hogy sikerülni fog, már írtam ez ügyben e-mailt a Volán Zrt.-nek. Ha nem tőlük, akkor valahonnan máshonnan, de mindenképpen előszeretnénk keríteni egy csuklós Ikarus buszt.

Andráséknak köszönhetően különlegesség nyílt meg Pécs határában, egy újabb érték, amit érdemes egyszer, kétszer, akár többször is kipróbálni. Már maga a gondolat, hogy egy Ikarus mellett ebédelhetünk fenomenális érzéseket indíthat el az emberben, az pedig, hogy a kiszolgálás mindig remek, és hihetetlenül kedvesek, igazi kincs a mai világban.

Címlapkép: Ikarus Faloda Facebook oldala

Tags

Továbbiak a témában...

Back to top button
Close