Szajkó Gábor írása
Daniel Craig elég megosztó választás volt annó Bond karakterére, hiszen sok alapvető stílusjeggyel szakított, melyek a legendás titkos ügynök ismérvei voltak. Bevallom remek színésznek tartom Daniel Craiget, viszont az Ő nevéhez köthetőek a leggyengébb darabjai a Bond filmográfiának (kivétel a Skyfall, az baromi jó lett). Mindenesetre könnyes búcsút ígértek ennek az érának a lezárására az alkotók és, hogy egy fekete bőrű hölgy is megkapja a 007-s azonosítót Bond parancsnokon kívül. Vajon maradunk a rendhagyónak számító ösvényen, vagy visszakanyarodunk a klasszikus Bond filmekhez a 007 Nincs idő meghalni eseményeiben? Kritikánkból kiderül.
Erről van szó:
Bond a jól megérdemelt nyugdíjas mindennapjait éli, amikor régi barátja Felix a CIA-től megkeresi, hogy legyen kedves újra megmenteni a világot. Kis tétovázás után Bond bele is megy, hogy elhozzon egy “csomagot” Kubából, mivel a szálak a Spectre földalatti szervezethez kapcsolhatóak, akikkel már többször meggyűlt a baja kedvenc ügynökünknek. Ezután derül fény egy új világpusztító fegyverre és egy újabb arcsérülésekkel megáldott megalomániás főgonoszra, aki a háttérből irányítja a szálakat, ahogy az lenni szokott. Viszont a történetbe a család eszménye és a szerelem is szorosan kapcsolódik, illetve az egészet megfűszerezi, hogy Bond túl van már fénykorán, és az MI6 át is adta a stafétát egy új feltörekvő ügynöknek. Röviden összefoglalva megalapozzák az események a generációváltást, amire nagy szüksége van a szériának.
Karakterek:
Daniel Craig a Casino Royal-al elindult egy új, modern titkosügynöki úton, ami inkább akciófilmes irányba sodorta a szériát, mintsem a kémfilmek felé. Kigyúrtabb, marconább mint a korábbi színészek, akik megszemélyesíthették a karaktert, és úgy tűnik, ezt a vonalat most is követi, pár kikacsintgatással az elegánsabb elődeihez. Tör-zúz, de két tárcsere között tölt magának és bájos partnerének egy italt, ami szívmelengető lehet a múlt évezred 007-s filmek rajongóinak. De sajnos megmaradt annak az “előbb lövök, aztán kérdezek” akciósztárnak, akivel nehéz Bond szerepét azonosítani. Craig megformálása nem rossz, sőt, vannak jelenetek amikor kifejezetten átadja magát a szerepnek, viszont láttuk már a színészt ennél jóval többet kihozni egy lehetőségből. De elképzelhető, hogy elfogult vagyok, mivel Nekem Sean Connery és Roger Moor lesznek az etalonnak számító Bondok. Viszont az Craig javára válik, hogy amikor flörtölni próbál, vagy női szíveket ellágyítóan mosolyogni, az a baltával faragott, britt hentes-mészáros arcával is hihető. Kár, hogy a gépfegyver használat és a bunyó az elegancia rovására ment, megint.
A 007-s sztorik többsége fel tudott mutatni olyan negatív karaktereket, akikről elhittük, hogy komoly fenyegetést jelentenek a világunkra. Ezért is voltam nagyon-nagyon kíváncsi, hogy mit tud kihozni a feladatból egy olyan karizmatikus és remek képességekkel megáldott Oscar- és Golden Globe-díjas színész, mint Rami Malek. Hogy is fogalmazzak, hogy finom legyek?… Ilyen gyenge és inkompetens antagonistát egy Netflixes tucat akciófilmben is kevésnek tartanék, egy korszakot lezáró James Bond filmben pedig statisztának sem engedtem volna. Rami igyekszik Safin megformálása közben beteges és őrült tekintetet magára erőltetni, ami ijesztő, de olyannyira inkompetens, hogy egy négy éves kislánnyal sem képes elbánni. Az indítékaira fény derül, de a tervei homályosak maradtak. Talán az a legnagyobb baj a karakterrel, hogy csupán lábjegyzetnyi időt kapott a filmben. Kár érte.
Nem egy, hanem két új kém-hölgy is kapcsolódott a filmhez, hogy ez jó, vagy rossz hír, azt nehéz eldönteni. Egyrészt a már korábban említett új 007-s kódszámú ügynök Nomi, Lashana Lynch megformálásában. Másrészt a Tőrbe ejtvéből ismerős Ana de Armas, aki a kezdő ügynök, Paloma szerepét kapta.
Nomi neméről és bőrének színéről nem szeretnék beszélni, hiszen sok felháborodást keltett korábban, hogy fekete nő lett a 007-s. Szerintem az inkább bántó, hogy a film 163 perces rekord hosszúságú játékideje alatt sem derül ki, hogy miért is olyan különleges, hogy nem csupán a dupla nullás státuszt kaphatta meg az MI6-től, hanem Bond parancsnok helyét is.
De ne bánkódjunk, hiszen itt van nekünk Paloma, aki vonzó, cuki és veszélyes. Sajnos csak a kubai jelenetekben találkozhatunk vele, viszont olyannyira emlékezetes alakítása volt Ana de Armsnak, hogy ha a filmre gondolok, akkor az Ő naiv és izgalommal teli mosolya jut eszembe először. Így kell egy kis szerepet tartalommal megtölteni, szép munka.
Miért jó?
A film technikai megvalósítása még a nagy költségvetésű akciófilmek között is kiemelkedő. A fényképezés nagyon szép és tiszta. A ködös erdőben lévő autós-motoros akciók és a Kubában lévő csihipuhi is nagyon szépen lett rögzítve.
A filmzenéért Hans Zimmer volt a felelős, szóval hibátlan lett, ahogy a Mester korábbi munkái során minden.
Az akciójelenetek megragadhatóan mutatják be, hogyan is küzd egy olyan ügynök, aki túl van a fénykorán, de a tapasztalat az Ő malmára hajtja a vizet.
Miért nem jó?
A film első fele feszült és izgalmas, mert az ellenlábasok itt mutatják meg a technikai fölényüket és, hogy a nagy tervet mennyire komolyan is veszik. Viszont az utolsó nagy akcióban túlzottan érezni lehet, hogy Bond fáradt és öreg. Ahogy a rakéta silóban a lépcsőn küzdi fel magát az ellenségből hullahegyeket magamögött hagyva, nem a gránátoktól féltettem hősünket, hanem az ízületi fájdalomtól, amit a térdében a lépcsőmászás okoz.
Safinról egyetlen kósza gondolat erejéig sem tudtam elképzelni, hogy majd pont Ő lesz az aki megállítja Bondot, vagy igazából akárkit.
Szpojlerek nélkül erről nem tudok sajnos beszélni, de számomra a lezárás akkora csalódás volt, amelyet utoljára az Assassins Creed film okozott.
Végezetül:
Film rajongóknak és Bond fanoknak is kötelező darab, hiszen egy korszak lezárása mindig érzelmeket mozgat meg a nézőben, hogy ezek kellemesek vagy kellemetlenek lesznek, az sajnos csak a film megnézése után derül ki. Mindenesetre a Venom 2-ig érdemes tenni vele egy próbát.
Az Uránia mozi műsora jegyfoglalási lehetőséggel ide klikkelve érhető el.
