Szajkó Gábor írása
A Karib-tenger kalózai franchise anyagi sikerét szerette volna a Disney újra átélni, amihez megint egy vidámparki látványosságát vette alapul. Ugyanaz a receptet most is, mint Jack Sparrow kapitányéknál, mint a karizmatikus főhős, cserfes női karakter, egzotikus helyszín és egy csipetnyi természetfeletti. Vajon képes volt ezekből újra valami emlékezeteset kifőzni a Disney? Kritikánkból kiderül.
Erről van szó:
Az Amazonas folyóvidékére szerveznek expedíciót hőseink, Dr. Lily Houghton (Emily Blunt) és MacGregor (Jack Whitehall) hogy megtalálják minden betegség és nyavalya ellenszerét, egy spéci fának a levelét. Erre a misztikus növényre többen is pályáznak, például elátkozott, négyszáz éves spanyol konkvisztádorok és egy rakás német katona, akik tengeralattjáróval és egy félőrült báróval vannak felvértezve. Szerencsére itt van nekünk Frank (Dwayne Johnson), a szélhámos hajóskapitány, aki segít eligazodni a veszélyes dzsungelben és ha kell, pofonokkal és faviccekkel támadja az ellent.
Karakterek:
Lily, vagyis Emily Blunt a film igazi főszereplője, még akkor is, ha a plakáton Dwayne Johnson neve van először feltüntetve. Emily egy nagyon sokoldalú színésznő, akinek jóláll a keménykedés. Amolyan női Indiana Jones szerű karakter. A film a kelleténél többször emeli ki, hogy akkoriban egy nőnek nem szabadott nagyra törő álmokat szőni, vagy eltérni az aktuális divattól, Emily reakciója és játéka mégis könnyen fogyaszthatóvá teszi ezt a témát.
Akivel mindent el lehet adni, és minden szerepbe passzol az Dwayne Johnson. Mindegy, hogy katonát, élőhalottat, fogtündért, vagy biológust játszik, The Rock élettel tölt meg minden karaktert. Aki a korábbi szerepeitől eltérő alakítást szeretne látni a sziklától, az csalódni fog. Talán csak az erőltetett szóviccek teszik egyedivé Franket, az egysorosai és a maflásai miatt mégis szórakoztató.
Miért jó?
A Dzsungeltúra egy könnyed kalandfilm ami olyan ösvényen jár, amit már jó alaposan kitapostak előtte. Széles körben befogadható kaland, ezáltal családi mozizásra és randi filmnek is jó lehet. Az akció jelenetek zömmel valódiak, melyekben hibáznak a szereplők, ez befogadhatóbbá teszi a néha hihetetlen eseményeket. A főszereplők közötti kémia, ha nem is mindig, de túlnyomó részt megvan. Ráadásul az egyensúly is jól el lett találva, senki sem nyomja el a másikat, mondjuk jut is játékidő mindenkinek, de erről majd később.
Miért nem jó?
A film nézése közben viszonylag sokszor jutott eszembe, hogy ezt mintha már láttam volna korábban. Innen-onnan összeollózott jelenetek és karakterek építik fel a Dzsungeltúrát, ami nem lenne baj, ha valami pluszt is kapnánk, ami egyediséget és személyiséget kölcsönözne az újrahasznosított elemeknek. A Karib-tenger kalózai volt a fő ihlet forrás, de az annyira, hogy az átok, ami a filmben van gond nélkül elvegyülne Jack Sparrow körül.
A CGI néha zavaróan nem illik az eseményekhez. Leginkább a leopárd zavaró, ahol sem az állat kinézetét, sem a mozgását nem sikerült eltalálni.
A film nem tudja kitölteni a 127 perces játék idejét, emiatt a ritmusa nagyon hektikus. Két izgalmas és pergős jelenet között könnyen unalomba fulladnak az események.
Végezetül:
Közepes, egyszer nézhetős film lett a Dzsungeltúra, ami nem váltja meg a világot, és nem fogunk rá emlékezni évek, vagy akár napok múlva. Viszont színes, hangos és néhol kifejezetten szórakoztató, jó program lehet a nyári forróságban, egy klimatizált moziteremben. Egy próbát szerintem megér az Öngyilkos osztag 2 -ig.
Az Uránia mozi műsora jegyfoglalási lehetőséggel ide klikkelveérhető el.
