Szajkó Gábor írása
Eljött 2021 második nagyszabású Marvel mozifilmje, ami új vizekre evezve olyan területen szeretne sikereket elérni, ami jó ideje elkerüli a mainstream filmgyártás figyelmét, ez a terület nem más, mint a harcművészeti-fantasy. Nem is húzom tovább az időt, a Shang Chi egy remek és látványos akció kaland lett, ami a zsáner kedvelőinek, a Marvel fanoknak, és a könnyed mozifilmek szerelmeseinek is tetszeni fog, de persze közel sem tökéletes, hogy miért nem az? Kritikánkból kiderül.
Erről van szó:
Shang amerikában, álnéven éli a mindennapjait barátjával Katyvel, akivel nappal kocsikat parkolnak le, éjjel pedig karaoke bárokban “énekelgetnek”, mikor Shang múltja utoléri Őt. Egy buszon megtámadja egy csapat rosszfiú, akik egy kard-kezű alakkal karöltve igényt tartanak Shang nyakláncára. Katy annak ellenére, hogy tíz éve ismeri Shanget mit sem sejt arról, hogy legjobb barátja egy földalatti szervezet örököse és hogy, harcművészetekben jártas bérgyilkost képeztek belőle viszonylag fiatalon. Shang nyaklánca nem egyedi, kettő is van belőle, és képes megmutatni az utat megboldogult édesanyja falujába, így hát elmennek a másik nyakláncért, ami Shang húgánál van. Innen egy klasszikus akció kaland történetbe csöppenünk, ahol megférnek egymás mellett a modern technika és az ázsiai mitológiából importált lények.
Karakterek:
Shang-Chi megformálója az a Simi Liu, aki ha nem ismerős sehonnan, az nem a Te hibád. Valójában ez a színész-harcművész első nagyobb megmérettetése, már ha nem számítjuk a Tűzgyűrűt, amelyben volt valami kisebb szerepe, de bevallom arra filmre nem szívesen emlékszem vissza. Mindenesetre nem kis dolog, hogy a Marvel elég magabiztos ahhoz, hogy kevésbé ismert, de ambiciózus tehetségeknek adjon lehetőséget. Simi ügyes kaszkadőr, remek harcművész és egész jó színész. Rögtön szimpatikus a karaktere, és szerencsére a nyaktörő mozdulatai inkább emlékeztettek korai Jackie Chan filmekből látottakra, mint instagrammos pózerkedésre. Shang leginkább a kung-fu tudására hagyatkozik, révén nincsenek emberfeletti képességei, vagy csak egy kevéske, vagyis istenekkel nem fog ölre menni, de valami rögtön szemetszúrt, ami különleges képességnek számít szerintem még Asgardban is: Shang bárhol is van, makaói felhőkarcoló oldalán, mágikus bambusz erdőben, vagy csak lóg egy száguldó busz ablakából, mindig tiszta és hófehér a Nike Air Jordan cipőjének a talprésze.
Shang-Chi apukája, Chiu-Wai már másik kaliber, egyrészt mert egy ezeréves hadúr, aki annak a terrorszervezetnek a vezetője, akinek a nevét Guy Pearce kölcsönvette a Vasember 3-ban. Másrészt van nála tíz ismeretlen eredetű gyűrű, amit arra használ, hogy a háttérből irányítsa a világot, hatalmakat dönt meg, seregeket pusztít el, meg a szokásos. Wai megformálására nem egy kezdőt, hanem egy igazi veteránt kértek fel, Tony Leung személyében. Ez a döntés nem csak, hogy érthető, hanem teljesen indokolt is, hiszen Wai az a karakter a filmben, aki igazi komplexitással bír. Papíron Ő a történet antagonistája, de túl összetett és komplex lett a karaktere, hogy rámondjam: gonosztevő. Szándékai érthetőek, kompetenciája megkérdőjelezhetetlen és még a romantikus szál is az Ő személyéhez fűződik, a karakterfejlődés édes terhe mellett, ami soknak tűnhet egy Marvel gonosznak, de Tony Leung játékának köszönhetően, nem az.
A hősön és az ellenlábasán kívül is vannak olyan személyek a filmben, akiket kár lenne nem megemlíteni. Itt van rögtön a korábban már említett Katy, Awkwafina megformálásában, aki azt a szerepet kapta, ami minden Marvel filmben megvan, és ami miatt gyakran ekézik is a stúdiót, hogy miért kell az összes filmjükbe ilyen. Ez nem más, mint a vicces mellékszereplő, aki azért van a filmben, hogy rácsodálkozzon a dolgokra és humoros (vagy humorosnak szánt) beszólásokkal oldja a feszültséget. Szerény személyem véleménye szerint ez a karakter típus a Marvel filmek egyik alappillére amire szükség van és Nekem hiányozna, ha kifelejtenék, még akkor is, ha nem mindig viccesek. Katy szerencsére kifejezetten mókás lett, és a történet végére hasznos is lesz, és meg merem kockáztatni, hogy találkozunk vele még a jövőben. Akárcsak Shang húgával Xialinggel, akinek a bőrébe Meng’ er Zhang bújhatott. Ő olyasmi mint Shang, abból a szempontból, hogy képzett és a felmenői révén kapott pár traumát, aminek a feldolgozása során vagy el akarja majd pusztítani, vagy meg akarja majd menteni a világot, majd kiderül, mindenesetre Ő is egy kompetens karakter, profi kung fu mozdulatokkal. Xialing nem utazott USA-ba, hogy szórakozzon és erőszakmentes életet kezdjen, emiatt kicsit mogorva és erőszakos, egy csipetnyi megalomániával és bizonyítási vággyal.
Meghazudtolom Önmagam, ha nem szentelek pár sort Ben Kingsley játékának. Ő Trevor, aki a Vasember 3-ban már feltűnt, mint ál-Mandarin, a kamu tíz gyűrű élén. Most visszatér, ugyanabban a bohókás kissé gyengeelméjű szerepben, hogy összefűzze a Shang-Chi eseményeit a Marvel filmes univerzum történéseivel és hogy mosolyt csaljon a nézők arcára. Ben Kingsley korunk egyik, ha nem a legsokoldalúbb színésze aki mint mindig, most is remekel. Nem veszi túl komolyan Trevor szerepét amire nincs is szükség, álmából felkeltve is kiráz a kisujjából egy Oscar esélyes alakítást.
Miért jó?
A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája ízig vérig Marvel film, még akkor is, ha eltér a szokásos fantázia elemektől, és valami újjal próbálkozik. A szereplők bemutatása, a konfliktus felvezetése, egészen a grandiózus utolsó nagy csatáig minden emlékeztet minket a korábbi Marvel filmek alkotóelemeire, azzal a különbséggel, hogy sárkányok és lélekfalók ebben a világban alapnak számítanak.
A látvány a megszokott minőséget hozza: minden mozdulatnak a súlya és fizikája érezhető és aprólékosan megtervezett. A CGI pedig ha nem is Bosszúállók szintű, kreatív és színes, még 3D-ben is. Amúgy a 3D-t soha nem tartottam akkora érvnek a moziban, hogy direkt 3D-s vetítésekre kérjek jegyet, most viszont örülök, hogy így tettem. Nem mesterkélt és vásári, nincsen tele lassított, néző felé repülő tereptárgyakkal, mint a Kémkölykök 3D-ben, hanem elegánsan és finoman ad mélységet az eseményeknek.
A színészek többsége jól elkapta az általuk játszott figurát és nincsenek filmélményből kizökkentő alakítások, sőt Tony Leung játéka kiemelkedő a szuperhős filmek világából.
A humor faktor sokkal jobban működött, mint a Fekete Özvegy esetében, voltak poénok, melyeken a nézők egyszerre és hangosan nevettek a vetítés alatt, ami sok mindent elárul.
Miért nem jó?
Sokat nem haladt előre a történet a Marvel moziverzum negyedik fázisában, amit hiányoltam, hiszen csak a Disney streaming csatornáján futó sorozatokban szövődik egyelőre ez a fonal. Nagyon úgy tűnik, hogy a Pókember Nincs Hazaútban kap nagyobb szerepet a fő konfliktus megalapozása, viszont addig is kaphattunk volna egy stáblista utáni jelenetet Kangal, vagy Skrullokkal, vagy valamivel, ami rámutat, hogy a jövőben miért kell majd csapatba verődnie a megmaradt és az új Bosszúállóknak.
A bonyodalom a megszokott recept alapján van felépítve, és rutinosabb nézőknek nagyon nem fog megemelkedni a szemöldökük, az utolsó csatáig, ami viszont több pálfordulást és zűrzavart tartalmaz, ami miatt súlytalannak érződhetnek az események.
Az elrugaszkodott események felvezetése ugyan megtörténik, viszont az utolsó epic battle eléggé túltolja a CGI-t, ami megosztja majd a közönséget, sőt, vannak a csatának elemei, résztvevői amelyeket nem tudtam hova tenni, még alaposabb Marvel ismeretek birtokában sem.
Végezetül:
Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája ügyesen ötvözi a kung fu filmek elemeit a Marvel filmes univerzummal, vagyis bármelyiket is kedveled, akkor jó eséllyel nem fogsz csalódni.
A film nem hibátlan, de vicces, látványos, szórakoztató és nem utolsó sorban behozta a Marvel filmes univerzumba a keleti kultúrát és bemutatott egy új hőst, akiből remek Bosszúálló lehet majd. Azért ez nem kis teljesítmény. Az Uránia mozi műsora jegyfoglalási lehetőséggel ide klikkelve érhető el
