A pécsi Kerek Világ Általános Iskola gyógypedagógiai oktatási-nevelési intézmény, mely sajátos nevelésű igényű gyermekeket fogad elsősorban a Dél-Dunántúli térségből. Az iskola nagy hangsúlyt helyez a néphagyományok megismerésére.
A Kerek Világ Alapítvány közleménye
Az EFOP-3.1.6.-16-2017-00007 „A köznevelés esélyteremtő szerepének erősítése a KEREK VILÁG ALAPÍTVÁNY iskolájának szakmai fejlesztésével” című pályázat keretében lehetőség nyílt a témával kapcsolatban módszertani segédanyag kiadására, képzések szervezésére.
A természet változásaihoz kapcsolódó ünnepek, jeles napok keretet adnak a gyerekek iskolai életének. Ezeken az alkalmakon a súlyosan halmozottan sérült és normál tanrend szerint tanuló gyerekek együtt vesznek részt, mely nagyon jó hatással van személyiségük fejlődésére. Erről kérdeztük a módszertani segédanyagot kidolgozó három pedagógust (Jónás Rudolfné – Kőváriné Barth Eszter – Sarlós Judit), akik hosszú évek óta aktív szervezői és résztvevői ezeknek a hagyományőrző programoknak.
Hogyan indult a hagyományőrzés az iskolában?
Rné
Óvatosan kezdtük el, mert nem bíztunk benne, hogy sérült gyerekekkel ugyanúgy lehet néphagyományőrző programot szervezni, mint – úgymond – egészségessel. Azért elkezdtük, s rengeteg meglepetés ért bennünket. Kiderült, hogy ez egy jó dolog, sok öröm, játék, szépség van benne.
Honnan jött az ötlet?
Rné
A Magyar Hagyomány Műhelybe jártam egykor, továbbá a gyerekeim óvodájában láttam hagyományőrző programokat. Nagyon jók voltak a tapasztalataim, és úgy gondoltuk, hogy esetleg itt nálunk, az alapítványnál is ki lehetne próbálni ezt.
Miben tud segíteni a hagyományőrzés a gyerekekkel való foglalkozásban?
J.
Közösségteremtő erőt hordoz, tájékozódni segít az időben, ritmust, biztonságot ad a gyerekeknek. Tapasztalatot szereznek, fejlődik az esztétikai érzékük, a szociális érzékük. Erkölcsi nevelést kapnak a mesékből, amiket eljátszunk. A mondókák, énekek tanulása révén fejlődik a kognitív képességük, gyarapodik az érzelmi világuk, mert együtt csinálunk valamit szeretettel, örömmel.
Mik a legnagyobb kihívások?
Rné
Talán az, hogy az ünnepeknek a játékait, mondókáit, hogyan játsszuk el olyan gyerekekkel, akik nem beszélnek, akik esetleg kerekesszékben ülnek, s a játék mégis kerek legyen. Esetenként az is előfordul, hogy egy felnőtt odaguggol a gyerek mellé, hogy vele, vagy helyette mondja a szöveget. Itt sokkal több a befektetett energia, mint az egészséges közegben. Lehet, hogy kevesebb jön vissza, de a végeredmény talán mégis több örömet, sikerélményt tartogat.
Mik a visszajelzések a szülők részéről?
Rné
Vannak olyan ünnepek, melyekre meghívjuk a szülőket, például a Vendel-nap. Azt látjuk, hogy nagy örömmel jönnek, ilyenkor szabad keretek között találkozhat mindenki, mindenkivel, a szülők, a nagyszülők, testvérek. A család mindig büszkén figyeli, látja, hogy mi mindent kézműveskedtek a gyerekek, hallhatják a mondókákat, nézhetik meséket, táncokat.
Kné B. E.
Az iskolánkban a hagyományőrzést ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy család a karácsonyra készül. Ez egy ünnep, amiben mindenki úgy vesz részt, hogy előtte hetekig készül rá. Mindenki úgy, ahogy tud, ajándékkal, takarítással, esetleg pásztorjátékkal, melybe bele lehet vonni unokától nagypapáig mindenkit. Nagyon fontosnak tartom ebből az előkészületi szakaszt, mert ha valamire rákészülünk, abba beleteszünk munkát, energiát, így az az ünnep egészen másként lesz megülve. Itt az alapítványnál tényleg van olyan gyerek, aki valóban parányi dolgokban tud bekapcsolódni, de olyan ügyes kollégákkal dolgozunk együtt, akik tudják, hogy kit, mibe lehet bevonni. Ha csak annyit tud valaki, hogy felrak egy szalagot a kiszebábúra, akkor ő azt az egy kis mozdulatot teszi bele az ünnepbe.
Az én részem az énektanítás. Mire megtanuljuk az énekeket a gyerekkel, addigra már szívesen vesznek részt az ünnepen. Az a fontos, hogy nem szerepeltetjük a gyerekeket, ez egy közös ünnep, nem előadás.
Mik voltak a legszebb, legnagyobb élményeitek hagyományőrzéssel kapcsolatban?
Kné B. E.
Nekem a pünkösd szokott lenni a legszebb ünnep, amikor minden kislány és felnőtt kolléganő piros ruhába öltözik. Már a megjelenésünkben is egy szép ünnep, kívül-belül részt veszünk benne. Szép énekek kapcsolódnak ehhez a népszokáshoz, méltóságteljesen szoktunk énekelni, mozogni, táncolni. Fontos elmondani, hogy nem csak a gyerekek, hanem mi is nagyon várjuk ezeket az ünnepeket, nekünk is biztonságot és ritmust ad az év folyamán.
Rné
A pünkösdi királyválasztáskor történt, hogy egyik évben olyan fiú is jelentkezett a próbákra, akiről nem gondoltuk volna. Addig ő hárított mindenféle játékban való részvételt, mert az egyik kezét nem tudta jól használni. Abban az évben olyan szívvel-lélekkel és minden erőbedobással, vett részt a versenyeken, hogy öröm volt nézni. De a legnagyobb dolog az volt ebben, ahogy a többiek drukkoltak neki, biztatták őt. A könnyünk is előjött.
Az egyik pünkösdi királylány-választásnál volt egy kislány, aki nem tudott verset mondani, és általában szomorú volt az alaptermészete, mert nehéz családi körülmények között élt. De mikor felemeltük őt, mint pünkösdi királylányt, fehér ruhában, akkor fülig ért a szája. Sosem felejtjük el ezt a mosolyt.
J.
Egy-egy ilyen játék képes a személyiségre is hatni. Az egyik kislány, mindig nagyon fiús volt, és oly sokszor játszotta el Erzsébet királylányt Erzsébet-napkor, hogy szinte nővé varázsolta ez a szerep.
Címlapkép: Kerek Világ Alapítvány
