Rengetegen élünk ezen a földön, így mindannyiunknak más és más a hobbija. Vannak, akik sportolni szeretnek szabadidejükben, mások kertészkednek, olvasnak, vagy alkotnak valamit. Egyre többen vannak viszont olyanok, akik kedvtelésből segítik az állatokat valamilyen formában. Pálfi Maya még fiatal, de már kisgyermekkora óta a kutyák – mondhatni – megszállottja. Szabadidejében az egyik pécsi állatmentő alapítványnál sétáltatott menhelyi kutyusokat, most a koronavírus alatt a karanténban lévő gazdiknak nyújtott abban segítséget, hogy megsétáltatta a kedvenceiket. Aztán jött egy fordulópont Maya életében? rátalált Bobira a mentet kutyusára, aki különleges úton került hozzá.
Rákóczi Livia írása
Bár nem igen szoktam személyes hangvételű cikkeket készíteni, a mostani téma egészen közel áll a szívemhez. Én is – épp úgy, mint interjúalanyom Maya – egészen kisgyerekkorom óta állatok között élek, és személy szerint nem tudnám elképzelni az életem anélkül, hogy ne legyen körülöttem valamilyen állat. Ezt a kölcsönös szimpátiát éreztem végig a beszélgetés során Pálfi Mayánál, aki elképesztő átszellemüléssel beszélt a hobbiról, amely a szavait hallgatva sokkal inkább tűnik az életének, mint egy egyszerű hobbinak.
Pálfi Mayával beszélgettünk róla, a tapasztalatairól, és arról, hogy milyen is ennyire szeretni az állatokat.
Az állatok iránti szereteted mérvadó az életedben. Mióta rajongsz az állatokért?
– Mondhatni születésem óta, amikor megszülettem anyukáméknak már volt egy hétéves kutyusa, aki egy foxi és tacskó keverék kutyus volt, és hát innen ered a kutyaszeretet. A játszótérről is mindig megszöktem, mentem a kutyásokhoz.
Ugye szabadidődben önkéntesként menhelyi kutyusokat sétáltattál. Hogy jött ez az ötlet?
– Amikor még általános iskolába jártam, akkor volt az iskolánkban etológia szakkörre járni, amelynek keretében a Misinára jártunk kutyát sétáltatni. Aztán 2016-ban mentem a Pécs Környéki Állatmentő Alapítványhoz a befogadott kutyusokat sétáltatni, ahol két évig önkénteskedtem, minden hétvégén. Főleg bull típusú, nagyobb testű, problémásabb kutyákat sétáltattam. Aztán ideiglenes befogadó lettem, így cicáknak és kutyusokat is befogadtunk. Volt egy kutyusunk, aki fél évet volt velünk ideiglenesben. Négy hónappal ezelőtt hozzám kerül Bobi kutyusom így most ő miatt szakadt ez meg.
Mesélj egy kicsit arról, hogy milyen volt ideiglenes gazdinak lenni.
– Hát nehéz feladat, sok a probléma. Az egyik ideiglenes kutyusnak szeparációs szorongása volt, nem lehetett sokáig egyedül hagyni, anyukámmal nem jött ki túl jól, csak velem, aki fél év után került végleges gazdihoz.
Ki bátorított arra, hogy segíts az állatokon?
-Anyukám, meg az, hogy kutyák között nőttem fel, aztán ez így jött, hogy jobb segíteni, pláne, hogy most volt a karanténos időszak, sok gazdi karanténba került, nem tudtak kijönni a kutyusokkal, és akkor kellett valaki, aki sétáltat, én pedig mindjárt jelentkeztem, amint volt rá lehetőség. Kertvároson belül vállaltam sétáltatást, ahol szintén Bull típusú, nagyobb testű kutyusok voltak.
Miközben beszélgetünk, mellettünk türelmesen várja a gazdiját egy fekete, tüneményes Labrador keverék kutyus, aki Bobi névre hallgat és aki Horvátországból egészen Mohácsig kóborolt.
Hogy került hozzád Bobi?
– Április 13-án találta meg egy hölgy Mohácson a fő úton. Ő megfogta, elvitte chipet olvastatni, a chip olvasó viszont nem jelzett, mert vizes volt a bundája. A hölgy keresett neki befogadót, ő 18 kutyával él otthon, így ő nem tudta hazavinni. Este hétig volt idő arra, hogy elhelyezzük, Facebookon volt is egy posztja, de senki sem jelentkezett arra, hogy szívesen befogadná, így befogadtuk mi. Miután elvittem állatorvoshoz, kiderült, hogy chipes, de nincs a magyar adatbázisban. Facebookon egy csoport segített nekem, hogy nézzem meg a nemzetközi adatbázisban, mert lehet, hogy a háton túlról jött át, így a chip alapján kiderült, hogy Horvátországból jött át. Ekkor horvát állatvédőkkel felvettem a kapcsolatot, ők megtalálták a gazdáját, aki végül lemondott róla, családon belüli erőszak miatt, ahol valószínűleg a férj nemcsak a nőt bántotta, de a kutyust is.
Hamar megbarátkoztatok?
– Igen, első pillanattól kezdve. Lakásban tökéletesen viselkedik, úgyhogy tévhit, hogy nagytestű kutyus nem érzi jól magát a lakásban.
Maya most szünetelteti az „idegen” kutyusok sétáltatását egyelőre, mert jövőbeni tervei között szerepel, hogy kutyaoktatóvá váljon. Szíve leginkább a problémás kutyák rehabilitása felé vonzódik, de a tanítást is szívesen csinálná, leginkább a tapasztalatai miatt.
– Az első kutyust, akit ismerős körben sétáltattam, ő is problémás, ivaron kan kutyus volt. Nem lehetett közel engedni semmilyen kutyához, mert mindjárt neki akart ugrani, így őt erről le kellett szoktatni. Rajta kívül volt nálam félős kutyus, akit sétáltattam, ő olyan volt, hogyha valakivel találkoztunk a lépcsőházban vagy felszaladt a negyedikre, vagy le a földszintre. Nálam szinte csak problémás kutyusok fordultak meg, akik vagy verekedős, félős, szocializálatlan, neveletlen, esetleg harapós volt.
Azonnal megfordul az ember fejében a kérdés, hogy ilyen esetek után, maradt-e maradandó emléked egy-egy esetnél?
– Igen van. Egy menhelyi kutyus a számat harapta meg. A kutyánál volt egy kifli és az egyik dolgozó megkért, hogy fogjam meg, mert jönnének be hozzá. Megfogtam a nyakörvét, de ő hátrafordult, és megharapta a számat. Kisebb koromban egy gazdi lehozta sétálni a tüzelő kutyusát, akinek a szagát két kan kutya megérezte, aminek az lett a vége, hogy összeverekedtek és az ölembe kötöttek ki. Ez egymás után kétszer is megtörtént.
Maya verekedésből sérülés nélkül keveredett ki, és elképesztő módon, nem fél a kutyáktól.
Miközben beszélgettünk eszembe jutott, hogy általában az ilyen, „kezeletlen” kutyák kerülnek az utcára, ami az esetek többségében nem a házikedvencek hibája, hanem a gazdik tudatlansága, felelőtlensége.
Mi a véleményed a pécsi kóborkutya helyzetről?
– Nehéz helyzet, mert ugye az alapítványok nehéz helyzetben vannak, egyedül a Misina Állatvédő Egyesület és a gyepmesteri telep tud foglalkozni velük. Tévhit, hogy altatás van a gyepmesteri telepen! Nincs altatás, két hétig tarták ott őket, aztán kerülnek át a Misinára, ha nem lesz meg az eredeti gazdi vagy az új befogadó. Az alapítványok és a sok kis civil szervezet elég nagy bajban vannak sokszor; helyhiány, pénzhiány, így aki teheti az csak segít azzal, ha adományoz, és emellett az ideiglenes befogadás is nagyon fontos.
Maya rövid tájékoztatás keretében felvilágosított, hogy miként zajlik pontosan egy örökbefogadás.
– Ez minden alapítványnál másként zajlik. Először ideiglenesen kerül a kutya a befogadóhoz, ez egy két-három hetes próbaidő, ami alatt összekell szokni a kutyussal, ez egy kötelezettségek nélküli folyamat. Ha a gazdi is és az alapítvány is úgy látja, hogy a kutyusnak megfelelő a hely, akkor szokott megtörténni az örökbeadás. Ekkor kerül megkötésre a szerződés, és ekkor kell kifizetni az ivartalanítás, az oltások és a chippelés árát.
Fontos tudni, hogy a legfontosabb szempont, amit figyelembe vesznek egy-egy örökbefogadásnál, az a befogadó gazdák anyagi helyzete. Most nyilván sokan nem értik, hogy ez miért is annyira lényeges, pedig, ha egy kicsit jobban belegondolunk, ez a legfontosabb tényező. Márpedig azért is, hogyha bármi baj, probléma történne az örökbefogadott állattal, legyen az kutya vagy macska, akkor muszáj lesz állatorvosi vizsgálatra, ellátásra vinni. Ha az anyagi helyzetünk ezt nem engedi, akkor – a baleset, probléma, sérülés mértékétől függően – a kedvencünk életét kockáztathatjuk.
A másik fontos szempont, hogy a megfelelő élelemmel etessük őket, és ne a szupermarketek polcain található állateledellel tömjük őket, mert valljuk be, azok nem épp a legmegfelelőbbek a háziállataink számára. Gondos odafigyelést igényel, hogy milyen minőségű táppal etetjük őket, mert ez nagyban hozzásegíti az egészségi állapotukhoz.
Maya egy kivételes személyiség, akinek az állatok iránt érzett szeretete példaértékű, és az ő példáján keresztül érzékelhető az a tény, hogyha egy gyermek állatok között nő fel, sokkal korábban megtanulják, hogy ők is érzőlények, akárcsak az emberek. Tudatos, felelős gazdi, aki amellett, hogy Bobit nevelgeti, és odaadó gazdája, igyekszik arra koncentrálni, hogy a jövőben más kutyusokon is segíthessen, hogy megkapják azt a szeretetet, amit az ő mentett kutyusa Bobi kap tőle.
