Szajkó Gábor írása
Az év legvártabb filmje végre valahára megérkezett és olyan nyomot hagyott bennem, amit csak és kizárólag szpojleresen tudok átadni. Kérlek, hogy amennyiben nem láttad még az új Pókember filmet, nézd meg, és csak aztán folytasd a cikk olvasását. Bár, ha az eladási adatok nem túloznak, akkor jó eséllyel már láttad ezt a filmet, amihez gratulálok! Remek döntést hoztál, ha a nehezen megkeresett béredből, vagy a zsebpénzedből erre a filmre vettél jegyet! Szóval, a saját érdekedben csak akkor görgess lejjebb, ha már tudatában vagy a film fő csavarjainak, mert párról lejjebb is lesz szó.
Erről van szó:
A történet ott folytatódik, ahol legutóbb abbahagytuk, még 2019-ben, mikor Mysterio a saját bűneit Pókemberre kente és kiadta az infót, hogy Peter Parker lapul a pók maszk alatt. Ez nyilván nem várt eseményekhez vezetett hősünk és a hozzá közel állók életében. A kormány rögtön le is akarja csukni hősünket önbíráskodásért, a barátait meg bűnrészességért, ezért kellett egy jó képességű ügyvéd, hogy segítsen a jogi dolgokban. Előre szóltam, hogy lesznek szpojlerek ebben az írásban, úgy hogy jöjjön is az első: Matt Murdock lett Pókfej ügyvédje! Ráadásul a Netflixes sorozatból származó Charlie Cox megformálásában, ami rengeteg lehetőséget tartogat a jövőre nézve. Egy MCU-s Daredevil filmet nagyon szívesen megnéznék.
Miután a jogi dolgok elcsendesülnek Peter, MJ és Ned megpróbálnak felvételt nyerni egy egyetemre és normális életet élni, ami a körülöttük lévő botrány miatt nem egyszerű. Ekkor Peter Dr. Strangehez fordul, hogy segítsen neki és barátainak, ha már megmentette a világot párszor. Persze, hogy semmi sem megy a tervek szerint és csak még több galibát okoznak.
Az események ahhoz vezetnek, hogy a többi világ gonosztevői átjutnak Peter világába, ami a valaha volt legjobb és legmerészebb ötlet a Marvel részéről! Ezer féle képpen elronthatták volna ezt a dolgot, hiszen a korábban már megalkotott és lezárult történetszálakból kellett egy komplex új sztorit összerakniuk. Hogy ezt maradéktalanul sikerült-e megvalósítani, arról később lesz szó.
Karakterek:
Szerencsére a 2017-ben újragondolt Pókember film mellékszereplőiről nem feletkeztek el az alkotók, sőt, valamennyi karakterre nagy hangsúlyt fektettek. Ilyen Ned, akit a való életben kopasz Jacob Batalon formál meg és egyre hasznosabb szereplő lett. Talán egy új mágus születését kísérhettük végig. Ned továbbra is a poénokért felel, viszont emelett az akcióban is oroszlánrésze van, nem csak megmentésre vár. Szép fejlődésen megy keresztül a “székes csávó” is.
Zendaya MJ-je továbbra is egy újszerű oldalborda, aki a szarkazmusával operál és talán most először mutatta meg színészi képességeit egy-egy romantikus jelenetben. Kifejezetten szimpatikus és szerethető a karakter, pedig engem eddig annyira nem mozgatott meg korábbi szerepei alapján. Most a morális kérdésekben hozott döntései étalálkozunk mégs a velős beszólásainak hála nagyon remélem, hogy visszatér mint MJ.
Marisa Tomei mint May néni sok kritikát kapott annó, hogy egy picit dögösebb lett mint az alapjául szolgáló képregényes, eredeti May. Engem akkor sem zavart, és bevallom most sem, hogy fiatalabb és vonzóbb, főleg, hogy a karaktere megmutatta, hogy mennyire is szükséges Peter morális fejlődésében. Ben bácsi “nagy erő nagyobb felelősséggel” dumája egészen eddig nem hagyott bennem mély nyomot, pedig millió feldolgozásban hallottam már. Bezzeg mikor May száját hagyták el ugyanezen sorok, végre körvonalazódott bennem, mit is jelent valójában. Imádom Marissa May megalkotását és nagyon remélem, hogy valamilyen módon találkozunk még vele.
A negatív pólust annyian képviselik, hogy azt felsorolni is nehéz. Az eddigi Pókember feldolgozások valamennyi ikonikus gonosztevői mind megjelennek ebben a filmben, ja meg a gyík is itt van.
Mikor a trailereket néztem féltem, hogy a harmadik Sam Raimi féle Pókember hibája meg fog ismétlődni, amiben túl sok volt a negatív szereplő, akiknek a kidolgozására nem maradt idő a filmben. Nos itt többen is vannak mégis egy kerek egészet kapunk karakterek bemutatásában, kivéve a gyíkot. Szerencsére a gyíkra nem pazarolnak sok időt, sosem kedveltem, amikor képregényeken találkoztam vele, akkor sem.
Ellenben itt van Jamie Foxx Electroja, aki 2014-s nem túl erős film egyik gyengepontja volt. Egy nyomi, aki nem túl kiforrott motivációjával és ocsmány dizánjával próbált kompetens főgonosz lenni, sikertelenül. Nem Jamie hibája volt, amit meg is mutat, hiszen kapott egy második esélyt, hogy bizonyítson az Oscar-díjas színész, hogy megy ez neki kisujjból is. Egy erős, tökös és veszélyes Electrót kaptunk (végre) akinek a külseje hasonlított az eredeti Electrójéra, egy huszonegyedik századi formában. Imádtam amikor veszélyes volt, de leginkább amikor poénkodott.
Nem tudok szó nélkül elmenni Alfred Molina Doktor Oktopusza mellett, hiszen az Ő karaktere tette annyira naggyá és sikeressé a 2004-s filmet, így jogos a kérdés, hogy van-e létjogosultsága egy már bemutatott és lezárt, kvázi tökéletesen vászonra vitt ellenfélnek 17 év elteltével. Persze, hogy van. Nagyszerű színész formálta tovább a karaktert, akinek a sorai még árnyaltabbá tették Oki Dokit. Amit a hídon művelt Tom Holland ellen az elképesztő volt! A dinamikája annak a csata jelenetnek vetekedett a vonatos jelenethez a régebbi filmjéből, pedig az is ott van a top-pókember csaták között.
És a gonosztevők leggonoszabbja, személyes kedvencem Pókember ellenlábasai között: Willem Dafoe Zöld Manója sem maradhatott ki. Willem megint megmutatta, hogy smink nélkül is ijesztő, és, hogy az Ő karaktere nem csupán aljas, de olyan károkat tud okozni hősünk életében, amelyeknek a feldolgozásához egy csapat pszichológus is kevés. Ő a film igazi főgenyája, ami szerintem remek döntés volt, hiszen Ő volt az aki elindította az első filmes megjelenésben a negatív oldalt. Nagyszerű keretet kapott így a film, és a 2002-ben elindult filmes Pókember univerzum.
A gyíkról és a Homokemberről sokat nem szeretnék beszélni. Benne vannak a filmben. Pár pofont kapnak, ami látványos, de akkora szerep nem jutott nekik, mint a fentebb említett színész óriásoknak. Bár ezt hibának nem tudom felróni, inkább csak mint tényt említem meg.
Ha a negatív pólust egy egész kis csapat erősíti, akkor nyilván a Hősöket sem hanyagolhatták el a készítők.
A film egyik nagy kérdése az volt, hogy vajon hány Pókember lesz jelen a filmben? A megjelenés napjáig tagadta Andrew Garfield, hogy benne lenne a filmben… ennek sok értelmét nem láttam, hiszen kiszivárgott egy csomó kép, amiben a forgatáson volt. De vajon benne voltak a korábbi feldolgozások Pókemberjei ebben a moziban?… Persze.
Andrew Garfield kicsit szerencsétlenebb Pókember megformálása számomra sosem volt könnyen befogadható, de lehet, hogy csak amiatt, mert nem a legjobb feldolgozásban tűnt fel… eddig. Most is a tőle elvárható humor forrással és jelmezben érkezett, és a poénkodáson kívül kicsit jobban megismerhettük a lelki bajait. Már-már szimpatikus volt és majdnem elhittem hogy a hétfőket nem annyira szerető macska névrokona is Pókembert alakított.
Tobey Maguire volt az első Pókember és sokan tekintenek rá úgy mint az etalon Pókra, ami abszolúte érthető, hiszen az Ő filmjei szerettették meg sokunkal a szuperhős filmeket. Az alakítása Tobeynek tiszta és hiteles, még úgy is, hogy Ő a legidősebb a Pókok csapatában. A még mindig fiatalos színész, már a 46. életévében jár és az eddigi filmes tapasztalait be is veti a jeleneteibe. Imádtam a feltűnését és minden mondatát. Egy tapasztalt, kissé meggyötört, de mégis optimista Peter Parkert hozott.
Persze a film igazi főszereplője az iszonyatosan kipattintott Tom Holland, aki nem lopja el a showt a tucatnyi másik karaktertől, pedig most először látjuk úgy színészkedni mint a nagyok! Az érzelmes jelenetei hihetőek és annyira természetesek mint az Oscar-díjas színész társainak játéka. Imádom amit amit a karakterrel művelt Tom! A szövegkönyv és a cselekmény is az Ő malmára hajtotta a vizet, hiszen egy új letisztultabb Pókembernek ágyazott meg, aki a sok kütyü, pénz, és baráti segítség nélkül mutathatja meg a jövőben, hogy mire is képes. Kvázi felnőtt az a gyerek, aki hibázott és bukdácsolt a szemünk előtt, miközben megmentette a világot. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hova fog vezetni Pókember jövője az MCU-ban.
Miért jó?
A film forgatókönyve már-már tökéletes. Nem nyom el senkit, pedig nagyon sok szereplőt kellett behozni, akikkel foglalkozott is és olyan karakter fejlődést mutatott ami nagyon szépen körvonalozódik a néző szeme előtt, mind a gonoszok, mind a hősök csapatában. A multiverzum és a mágia egyszerűen és befogathatóan lett bemutatva, hogy ne rabolja az időt a szereplőkről és az akcióktól.
Apropó akció… Bosszúállók szintű látvány és hibátlanul megtervezett akció-orgia jellemzi a filmet, pont ideálisan csepektetett humor mennyiéséggel a legfeszültebb pillanatokban is! Amikor a három pókember összedolgozva zúzza az ellent az megér egy misét. A mozi gyakran zengett a sok “hűha” és “azta” megnyilvánulásoktól. A nevetéstől nem kevésbé.
Dr Strange és a Tom Holland féle Pókember csatája nem csupán látványos lett, hanem elképesztően dús és varázslatos. Az Eredet látványvilága ahogy hajtogatták az épületeket a kanyarban sincs ehhez képest.
A hangok és zenei aláfestés a megszokottnál is magasabb minőségben lettek megkomponálva. Nem félt a film bohókásabb dallamokat csempészni a komolyabb zúzásokhoz, ami nagyon egyedi és szerethető atmoszférát teremtett. Valahogy úgy mint a korábbi Holland féle filmekben, csak valahogy profibban.
Végezetül:
Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy melyik az eddigi legjobb Pókember feldolgozás, amit mozivásznon láthattunk, ez a film, vagy a Pókember: Irány a Pókverzum! és arra jutottam, hogy eleve hülyeség ezen gondolkozni, inkább örülni kell, hogy ennyi remek feldolgozást kapott a hálószövő. Remek film lett a Pókember: Nincs hazaút ami telis tele van utalásokkal és meghökkentő pillanatokkal. Viszont előzményfilmek ismeretében üt igazán nagyot. Amennyiben kihagytál párat a falmászó kalandjából, már emiatt a film miatt is megéri pótolni, hogy utána még nagyobbat szóljon a Nincs hazaút. 3D-ben is megtekinthető a mozikban.
Az Uránia mozi műsora jegyfoglalási lehetőséggel ide klikkelve érhető el.
